Fujairah az Egyesült Arab Emirátusok hét emírségének egyike, az Indiai-óceán és a Hadzsar-hegység között terül el az Ománi-öböl partján. Dubajtól két órányi autóútra van csak. Ez az egyetlen emirátus, aminek nincs tengerpartja a Perzsa-öbölben. Az Ománi öböl viszont gyönyörű, a türkizkék vízzel, a sötétbarna homokkal, és rengeteg kagylóval. Az emírségek közül Fujairah őrizte meg leginkább régi arab báját, azt, aminek láttán az ember azt gondolja, na ez az igazi arab világ. Nagyon más, mint Dubai, mivel itt nem lépkednek előre akkora léptekkel a modernizáció útján. Nincsenek akkora felhőkarcolók, nem hemzsegnek a nyugati turisták az utcákon, viszont hamisítatlan arab hangulat fogad.
Régi stílusú házak szegélyezik az utat, minden jóval kisebb, emberközelibb, mint Dubaiban. A világ kissé zárkózottabb, lányokat-asszonyokat alig látni az utcán. A csillogás, a gazdagság jelei itt nem annyira feltűnőek. Fantasztikus látni, hogy egy kétórás autóút során ekkorát változik körülöttünk a világ. Ahogy legutóbbi ottjártunkkor egyikünk megjegyezte, ez olyan, mintha egy másik országba érkeztünk volna.
Egyik úticélunk a Fujairah-i erőd volt, amely Fujairah város központjától kissé távolabb, a tengerpart közelében fekszik. Az Egyesült Arab Emírségek legrégebbi és legnagyobb erődje ez, amely a XVI. század folyamán épült. Építése során helyi anyagokat, követ, agyagot, pálmalevelet, mangrovefát használtak fel. Az évszázadok során sokszor cserélt gazdát, többször csaknem földig rombolták, és sokáig romokban, elhagyatottan hevert. 1997-ben, az akkori fujairah-i vezetés az erőd helyreállítása mellett döntött. 2000-ben végül megnyitotta kapuit a látogatók előtt.
Maga az erőd egy skanzen közepén, kis dombon helyezkedik el. A skanzenbe be lehet autóval hajtani, elég nagy parkoló van a látogatóknak. Az erőddel szemben van egy kis domb, amiről nagyon jó fényképeket lehet készíteni.
Az erőd fel van újítva, de a helyiségek üresek. Ez nem zavaró, mert mindenhova be lehet lesni, végig lehet sétálni a magas falakon, fel lehet mászni egy létrán egy nagyon szűk feljárón a toronyba is. Ez utóbbi csak kalandvágyóknak ajánlott, meg azoknak, akik nem bánják, hogy kicsit koszosan kerülnek elő. Mondjuk érdemes felmászni, még ha gatyaféken is jön le az ember a lépcsőn, mert a torony tetejéről jó rálátás nyílik Fujairah városára. Érdekes látni az átmenetet a felhőkarcolók, a kicsit régebbi, és az igen régi épületek között.
A következő helyszín, amit meg akartunk látogatni, az Al Hayl kastély, amely a Hajar-hegységben, az Al Hayl falu közelében található. A körülbelül 250 éves épület amellett, hogy az uralkodó család székhelyéül szolgált, még védelmi feladatokat is ellátott. Maga az épület nem túl nagy, viszont az elhelyezkedése miatt stratégiai fontosságú volt, mivel messzire el lehetett látni innen, és a megközelítése sem volt egyszerű a hegyek miatt. Ma sincs ez másként, nem volt egyszerű feljutni a kastélyhoz. Egy kezdetben jól járható, a vége felé pedig elég hepe-hupás, és időnként óriási emelkedőkkel tarkított földúton (inkább por, és kő) lehet megközelíteni. Az út tartogat némi meglepetést az először erre járóknak, terepjáró vagy valami magasabb építésű autó ajánlott. Útközben lehet látni egy kristálytiszta vizű víztározót, vízmosáson és zöldellő pálmafaligeteken vezet át az út. Maga az erőd szinte csak egy kis torony, de körülötte van egy kis skanzen és múzeum is, ahol a helyiek életét mutatják be.
Fujairah a természeti szépségei mellett kulturális látnivalókban is gazdag. Rengeteg felfedezésre váró erőd, múzeum, hegyi kastély található még erre, úgyhogy ha valaki a szereti a régi várakat, erődöket, érdekli a történelem, mindenképp látogasson el Fujairah-ba! Némelyikhez csak terepjáróval lehet eljutni, mert nem vezet oda rendes út. Némelyiket nem is jelzi semmilyen térkép, és csak a helyiek tudják, hogy létezik. Sok régi épületnek pedig csak a romjai maradtak meg, vagy már az sem.
Az egyéb látnivalókról innen lehet tájékozódni:
https://fujairah.ae/en/Pages/placestovisit.aspx
