Még októberben történt, hogy meguntuk a nagy meleget. Dubaiban ilyentájt még bőven 30 fok felett van a hőmérséklet, ezért hétvégi kikapcsolódásként elindultunk a hegyekbe. Az úticélunk Wadi Shees volt, amely a Hajar-hegység egyik titkos -turisták által kevéssé ismert- látnivalója.

A Hajar-hegység egy sziklás hegység (a neve is erre utal), amelynek kőrengetegei közt üde színfoltokként tűnnek fel a kisebb-nagyobb oázisok, pálmafaültetvények. Amit meg szerettünk volna nézni, az egy ma is lakott régi falu, melynek házai több, mint száz éve épültek, lakosai gazdálkodásból élő emberek, és a körülötte lévő farm, az emberi kéz által épített vízrendszerével, amely a mai napig ellátja vízzel a növényeket. Ez a terület közigazgatásilag Sarjah emírséghez tartozik, de már igen közel esik az ománi határhoz. Az ide vezető út a vége felé szűk és kanyargós, hirtelen lejtésekkel és emelkedésekkel, vízmosta szakaszokkal tarkítva. Ottjártunkkor egészen jó állapotban találtuk az utat, ezért személyautóval is végig tudtunk menni rajta. A téli csapadékosabb időjárás során előfordul, hogy a hirtelen lezúduló nagy mennyiségű víz részben elmossa az utat, és ilyenkor a vízmosásokon csak terepjáróval lehet itt közlekedni. Vagy leginkább úgy sem.

Körülbelül 150 évvel ezelőtt alapította Wadi Shees közössége a falut. Azért válaszották pont ezt a területet, mert itt bőséges volt a vízellátás. Letelepedtek, kőházakat építettek, és gazdálkodni kezdtek. A vizet a hegyi forrásokból saját építésű csatornákon, a falaj-okon vezették el a farmokra. A falaj nyitott csatorna, amely egy emberi kéz alkotta szűk meder, a víz a gravitáció segítségével jut el a magasan eredő forrástól az alacsonyabb területekre. A falut egy meredek lépcsősoron lehet megközelíteni, amit a gyakran idelátogató Sultan bin Muhammad Al-Qasimi sejk, Sharjah uralkodója építtetett. A magasból gyönyörű a kilátás a környező hegyekre, a zöldellő pálmaültetvényekre, érdemes hát megküzdeni a sok lépcsővel. Ha kibámészkodtuk magunkat, táblákkal jelzett ösvényen indulhatunk útnak lefelé, a falu irányába, ahol összefuthatunk az itt lakó emberekkel, és és láthatjuk, milyen házakban élnek. Ahogy haladunk tovább a kijelölt úton, mellettünk csörgedezik a csatornában a víz, egyik oldalon meredek sziklafal magasodik, másik oldalon pálmaligetek következnek. Minden gyönyörű zöld és üde! A levegő friss, a hőmérséklet jóval alacsonyabb, mint ahogy azt Dubaiban megszoktuk. A talaj csúszós a nedvességtől, és egyenetlen a fák göcsörtös gyökerétől. Mindenképp jó, ha a lábunk elé is nézünk!

Ahogy haladunk lefelé, elérkezünk a farmokhoz, ahol nagyrészt datolyatermeléssel foglalkoznak. Az Emirátusokban nagy hagyománya van a datolyatermesztésnek. Az emiratesnaturewwf.ae internetes oldalon olvastam, hogy több mint 40 millió darab datolyapálma van az országban, közel 1500 fajtát különböztetnek meg. Ma az Emirátusok a világ negyedik legnagyobb datoyatermesztője. Innen származik a világ datolyatermelésének tizenkét százaléka Az itteni vélekedés szerint a datolya termesztése már ie. 4000 környékén megkezdődhetett az Arab-félsziget keleti részén -a későbbi Egyesült Arab Emírségek területén is, és innen terjedt el a világ más tájaira. Tény és való, hogy itt nemzeti eledel a datolya, fogyasztják egészen frissen, ahogy lekerül a fáról, aszalva, édességek, élelmiszerek alapanyagaként. Mindenhol datolyapálma nő, minden élelmiszerboltban kapható datolya, minden változatban.

Sajnos az árnyékos ösvény hamarabb végetér, mint ahogy gondoltuk, az aszfaltra kiérve ismét rettenetesen tűz a nap. Mielőtt visszaindultunk volna Dubaiba, ellátogattunk a Shees Parkba is, amely egy közkedvelt pihenőhelye az ittenieknek. Ez egy mesterséges park, ahova a városból mozdulnak ki az itteniek. A gyerekeknek van játszótér, van lehetőség piknikezni, grillezni, fűben heverészni. Kis lépcsőzéssel feljuthatunk egy kilátóteraszra, ahonnan minden irányba jó messze ellátni. Van kávézó, finom kardamomos kávét lehet inni. Ezen kívül még egy kilátó van a parkban, amelynek a tetejéről meg lehet nézni a környező hegyeket.

Aki unja a plázákat, a strandot, és szeretne egy kis hamisítatlan vidéki hangulatot, annak mindenképp ajánlott a program!

 Megjegyzés:
-nagyon kevés a parkolóhely, ezért érdemes korán érkezni, és lehetőleg nem hétvégén
-a Wadi Parkban lévő kávézóban készpénzzel lehet csak fizetni
-a kávézón kívül sehol másutt nem lehet venni ételt, italt, jobb, ha van a kocsiban
-szandál helyett mindenképp sportcipő, mert köves is, csúszik is
-esőzések után elképzelhető, hogy az út nem járható