Gyakran hallani azt a véleményt Dubajról, hogy háromnapos város. Azaz három nap bőven elegendő arra, hogy megnézze az ember, amit az útikönyvek és az utazási irodák ajánlanak, fürdik egyet a tengerben, és ennyi. Pedig ez messze nincs így! Ha esetleg a dubaji turistalátványosságokat végig is lehet járni pár nap alatt, még mindig ott van a többi emirátus, ahol sok érdekességre, természeti csodára, különös helyekre lehet bukkanni.
Mióta itt élünk, igyekszünk annyira megismerni ezt az országot, amennyire lehetséges. Az interneten böngészgetve, a rengeteg útleírás, blog, fotó segítségével mindig találunk újabb és újabb felfedezni való úticélt. A hétvégéket általában csavargással töltjük. Van, hogy azt gondoljuk, már láttunk mindent, aztán olvasunk valami érdekeset…és máris van hová indulni!

Még januárban olvastam egy cikket arról, hogy az egyik szigeten- az ország majdnem teljesen másik felében- találtak egy tavat, amelynek valamiért rózsaszín a vize. Mivel maga a sziget is érdekes helynek tűnt, és rózsaszín tavat sem láttunk még, ezért elhatároztuk, hogy megnézzük. A szigetre megérkezve csodás látvány fogadott minket. Egy hosszú, beépítetlen, lassan mélyülő partszakasz, átlátszó, tiszta, szelíden hullámzó tenger, a másik irányba nézve a szárazföldön sziklás hegyek, és mindenütt süppedős homok. Nem is csoda hát, hogy a téli időszakban gyakran járnak ki kempingezni, grillezni, pihenni az itteniek a szigetre. Az autót otthagytuk a még éppen járható út végénél- nem lett volna jó szórakozás kitolni a homokból- és gyalogosan indultunk el felfedezni a környéket. A helyiek persze vagányan száguldoztak el mellettünk a tengerparton a terepjáróikkal, mi ezt inkább nem mertük megreszkírozni. Nem is kellett sokat gyalogolnunk a homokban, hamar odataláltunk a tóhoz. A vize inkább vörös, mint rózsaszín, de ez semmit nem von le a szépségéből! Na de miért ez a különös szín? Ahogy az lenni szokott, megindultak a találgatások. Egyesek szerint biztosan mérget öntöttek bele, és az festette meg, de volt akinek annyira elszállt fantáziája, hogy földönkívüli okokat vélt sejteni. Aztán a hatóságok mintát vettek a vízből, és lelepleződött a “titok”. Az igazi oka az elszíneződésnek a vörös algák megtelepedése, és nagymértékű elszaporodása. Az algásodás mellett érdekes még, hogy a tó vize vagy négyszer több sót tartalmaz, mint a tenger. A só vastag rétegben, kicsit rózsaszínes árnyalatban kiül a tó partjára, és ez a jelenség a vöröses vízzel együtt igazán szokatlan látvány. A sekély víz alatt láthatóak a sötétvörös algatelepek, amelyek vörösesre festik a vizet.

Hogy érdemes volt-e ennyit autózni? Mindenképpen igen! Hiszen maga az út is érdekes helyeken, sivatagon át, sziklás hegyek lábánál a tengerparton, kisebb-nagyobb városokon át vezet. A sziget pedig gyönyörű. Csak ajánlani lehet, ha valaki kicsit kiszabadulna a nagyvárosból!