Repülővel?! Soha! Ezt annyian hallhatták tőlem az elmúlt években, ahány emberrel csak beszélgettem utazások, esetleges úticélok említése során. A gondolatától is irtóztam...nyugodtan mondhatjuk, hogy már a repülés említésére is levert a víz. Néhány rövidebb -családi nyomásra történő- repülős nyaralástól eltekintve, nem terveztem, hogy bármikor is repülőgépre üljek. Az pedig leglázasabb rémálmaimban sem szerepelt, hogy olyan helyre költözzek, ami csak légi úton közelíthető meg. Ám mondanom sem kell, hogy ez nem így alakult…
A tavalyi év több, nem várt fordulatot is hozott az életünkbe. Alegkomolyabb változás az volt, hogy Dubaiba költöztünk.
Az egész úgy kezdődött, hogy egy szép májusi napon azzal hívott fel a férjem, hogy munkát ajánlottak neki Dubaiban. Egy nagyon érdekes, és nagyon nagy kihívásokkal teli munkát. Akkor és ott tudtam, hogy akár tetszik, akár nem, én repülni fogok, nem egyszer, hanem sokszor, ráadásul hosszú utat….és jobb, ha megbarátkozom a gondolattal.
Várakozás a beszállókapunál
Így hát egy szép napon, 2019. szeptemberében, nekiindultam egyedül, én -“a nagy utazó”- a Budapest-Dubai távnak. A férjem ellátott instrukciókkal, és várt rám a dubai reptéren. Az Emirates légitársasággal repültem, és -hála nekik- sokkal kellemesebb volt az út, mint ahogyan azt elképzeltem. Az eddigi “nyaralós” charterekhez képest pozitívum volt, hogy az Emirates nagy gépekkel- Boeing 777-esekkel repüli ezt az utat, amelyek sokkal tágasabbak, kényelmesebbek azoknál a kisebb gépeknél, amelyekhez eddig szerencsém volt. Minden ülés háttámlájában komplett szórakoztató központ van, rengeteg film, zene, játék, rádiócsatorna áll az utas rendelkezésére, hogy ne unatkozzon a hosszú úton. A repülési információkat (sebesség, magasság, térkép, amin látható, hogy épp merre jár a gép) is folyamatosan nyomon lehet követni.
A fedélzeten...
Bár a felszállás után még kicsit ideges voltam, ez lassacskán elmúlt. Ahogy besötétedett, gyönyörű volt a sok kivilágított város odafentről. Utunk vége felé, Dubaihoz közeledve, a sötét Arab öböl felett áthaladva egyszer csak előbukkantak a város fényei. Minden kivilágítva, ezernyi lámpa, ezernyi fényes épület…talán ekkor gondoltam azt először, (és utána még hányszor…) hogy ezt kár lett volna kihagyni csak azért, mert nem szeretek repülni. Mindettől függetlenül, miután végre landoltunk, nem volt nálam boldogabb ember a Földön. Kicsit büszke is voltam magamra…Megcsináltam!
Az első pillantás a városra
Azóta már nem is tudom, hányszor tettem meg a Dubai - Budapest (vagy Bécs) útvonalat. Még mindig nem a kedvenc időtöltésem a repülés…de igyekszem “megszeretni”…
